Napjainkra a Föld szinte minden talpalatnyi területét és régióját felfedeztük már, sőt a természeti kincsekben gazdag részek kiaknázása is nagyban zajlik. Ugyanakkor vannak még mindig olyan övezetek, ahol maradtak kiaknázatlan források. Ilyen az Arktisz is, azaz az Északi-sarkvidék régiója. Ez a terület két szempontból is érdekes az emberiség számára: egyrészt a jövő nagy kereskedelmi útvonalát jelenti Európa és Ázsia között, másrészt bizonyos becslések szerint - például a U.S. Geological Survey (USGS) felmérése alapján - óriási mennyiségű kőolajat, földgázt és nemesfémet rejt a vidék. Ha konkrét számokat nézünk, az USGS szerint 90 milliárd hordó kőolaj (a Föld olajkészletének 13% -a) és 44 milliárd hordó cseppfolyós földgáz található itt, nem beszélve a felmérhetetlen mennyiségű aranyról, platináról, vasról, urániumról, ólomról és cinkről. Ha mint új útvonalat nézzük: majdnem 10 ezer kilométerrel rövidítené le a távolságot például Vlagyivosztok és Szentpétervár között.
A Dél-Korea - Japán - Kína gazdasági övezet és Nyugat-Európa közti tengeri kereskedelem jelenleg a Malakkai és Szuezi szorosokon keresztül bonyolódik, hatalmas kerülővel. Ez a hagyományos útvonal 20-23 ezer km hosszú (attól függően, hogy melyik európai városba vezet), míg a Jeges-tengeren keresztül csupán 14 ezer km lenne.
Az északi útvonal azonban nem egyetlen lehetséges hajózási nyomvonalat takar, valójában itt három lehetőség nyílik a tranzit-forgalom lebonyolítására. Az első, az úgynevezett Északnyugati átjáró (Northwest Passage), melyet a XVI. század óta kerestek a felfedezők és amely ma is bizonyos mértékű hajóforgalomnak biztosít útvonalat Amerika keleti és nyugati partja között. A második az úgynevezett Északkeleti átjáró (Northeast Passage), mely Oroszország északi, Jeges-tengeren keresztülvivő útvonala a Csendes-óceán és Észak-Európa között. Ez kevésbé ismert és kevésbé nagy múltra tekint vissza, viszont az elkövetkező évtizedekben jóval nagyobb jelentőségre fog szert tenni, mint említett társa. Végül a harmadik nyomvonal, az Északi sarkot megközelítő legrövidebb hosszúságú Transzpoláris útvonal. [A három útvonalat lenti térképünk baloldali része szemlélteti.]
Ha mindhármat megvizsgáljuk kiderül, hogy a Transzpoláris és az Északkeleti tart számot a legnagyobb nemzetközi érdeklődésre, hajózhatósága és rövidsége miatt. Az utóbbi orosz felségvizeken visz végig, Oroszország partjai és kikötői mentén, míg az előbbi kikerüli az orosz vizeket. (Ez sok ország számára előnyösebb.) Az Északkeleti útvonal jelenleg csak a nyári időszakban (alig egy-másfél hónapig) hajózható, viszont speciális jégtörőkkel akár egész évben. Ami a jövőt illeti: a tudósok és kutatók szerint 10-15 év múlva az általános felmelegedés miatt akár 2-4 hónapos hajózási időszakok is elképzelhetőek lesznek, viszont kritikus része a Tajmir-félszigettől keletre található szakasz még akkor is okozhat majd nehézségeket.
Az útvonalak országai 1996-ban saját tárgyalási platformot hoztak létre, ez az Északi-sarkvidéki Tanács, melynek tagjai: Kanada, Oroszország, USA mellett több kisebb állam is, így Dánia (Grönland miatt), Finnország, Izland, Svédország és Norvégia. Kína nem állandó tag, csupán megfigyelői státuszt birtokol (azt is csak 2013 óta), pedig óriási mértékben érdeklődik az északi útvonal-lehetőségek iránt. A hatalmas távol-keleti ország gazdasága nagyon nagy mértékben a Perzsa-öbölből kiinduló olajtól és gáztól függ. Ráadásul Európával való kereskedelme jelenleg a sokkal hosszabb, Szuezen áthúzódó hosszabb úton zajlik, melyet 35 napig tesznek meg tankerjei, viszont az északi útvonalon ez a szállítási idő 22 napra rövidülne.
A kínaiak ezért jelentős mértékű együttműködést folytatnak Oroszországgal az Északkeleti átjáró infrastrukturális megújítása és közös használata érdekében. Moszkva 2030-ig közel 30 milliárd dollárt tervez költeni az északi útvonalon található kikötők és városok modernizálására, illetve jégtörő hajóállományának bővítésére. Nemrégiben, 2019 május 25-én bocsátották ünnepélyesen vízre az oroszok a legújabb és legmodernebb jégtörőjüket az atommeghajtású, 33 ezer tonnás, 173 méter hosszú Uralt, mely 3 méter vastagságú jégmezőn is képes utat törni.
Az Ural vízre bocsátása Szentpéterváron
Jégtörő hajók terén egyébként Oroszország abszolút élenjáró: összesen 46 ilyen típusú vizi járműje rója a tengereket és az utána következő 13 országnak együttvéve sincs ennyi. Egyébként a jégtörők listáján Kanada követi 7 üzemben lévő, két építés alatt álló és 5 tervezés alatti hajóval.
Oroszország úgy tűnik jó érzékkel méri fel az északi, jeges-tengeri útvonal jövőbeni kiemelt jelentőségét. A kínaik pénzéből, saját tervek alapján és a meglévő városok-kikötők fejlesztésével néhány évtizeden belül a Föld legfontosabb hajózási útvonalának (egy új selyemútnak) lehet birtokosa. Kérdés azonban, hogy a nagy versenytársak, főleg az USA mennyire fogadják majd el az orosz monopolhelyzetet. A másik két útvonal innovációja ezen okból szintén a jövő nagy beruházási célterülete lehet.
A fenti térképeken látható Jeges-tenger hatalmas, 14 millió km2 -es területe a következő évtizedek talán legfontosabb övezete lesz. Kiterjedtsége miatt gyakran a Föld negyedik óceánjaként is emlegetik (az angol nyelvű terminológiában sok helyen "Arctic Ocean" -ként szerepel). Összehasonlításul a Földközi-tenger teljes területe a Jeges-tengernek csak ötöde, 2,5 millió km2. Annyi mindenesetre bizonyos: a világ nagyhatalmainak "versenyfutása" megkezdődött az Arktisz kiaknázásáért.
***
2019.06.28.(19:10)