Ferenc József császár egyike volt a magyar történelem leginkább vegyes megítélésű alakjainak. Az egészen fiatalon, alig 18 évesen trónra kerülő Habsburg-házi császár azzal kezdte uralkodását, hogy leverte az 1848/49-es magyar szabadságharcot és kivégeztette annak aradi vértanúit. Ezt egy neoabszolutista elnyomás követte, majd 18 évvel a szabadságharc leverését követően végre eljött a kiegyezés ideje is (1867). Ekkorra Ferenc József megítélése Magyarországon már javulni kezdett: végre magyar királlyá koronáztuk. 

Azonban az 1850 -es évek elején, alig pár évvel az aradi kivégzéseket követően Ferenc József még gyűlölet tárgyát képezte Magyarországon. Az emberek kitartóan és elszántan követték Deák Ferenc "passzív ellenállás" programját (teljes tétlenséggel és passzivitással "szabotálva" a birodalom működését) és rajongtak az osztrák hatóságokat, csendőrséget kigúnyoló Rózsa Sándorért, akit Ferenc József katonái is csak nagy nehézségek árán tudtak kézre keríteni. (Az alföldi betyár testesítette meg a harcos szembenállást az 1850 -es és 1860 -as években.) A magyar lakosság nem tudta megbocsátani a császárnak és az osztrákoknak a szabadságharc leverését, a sok tízezer bátor magyar katona halálát, Haynau rémuralmát és a magyar önkormányzatiság eltörlését, az országgyűlés feloszlatását.

Ilyen körülmények között akadtak olyanok, akik igazságot kezdtek követelni és bosszúért kiáltottak. Közéjük tartozott egy bizonyos Libényi János is, aki ekkoriban alig volt 21 éves és éppen Bécsben dolgozott szabólegényként. A fiatalember egyébként Csákváron született, de évekig volt szabóinas Aradon, majd Budán. Libényi, miként sokan mások is Bécsben, pontosan tudta, hogy a vele majdnem egykorú (alig 23 éves) császár rendszerint testőrök és kíséret nélkül szokott a bécsi várban sétálni. (A burgba egyébként a város lakói is bemehettek.) Úgy tervezte tehát: elmegy a várba, elbújik valahol egy bokor, vagy fa mögé és az arra sétáló császárra veti magát, leszúrva konyhakésével, amiért ártott hazája népének.

Libényi merényletkísérlete akár sikerrel is járhatott volna, hiszen Ferenc József valóban szerette a magányos sétákat, - bár ezek alkalmával soha nem hagyta el a várat és rendszerint több tucat ember tudott útvonaláról - testtőröket valóban nem alkalmazott. (45 évvel később Genfben szintén magányos merénylő támadta meg feleségét, Sissit, aki viszont sajnos bele is halt Luigi Lucheni támadásába, aki szíven szúrta.)

Libényi jól megtervezett akciója éppen egyszerűsége miatt volt veszélyes: 1853 február 18 -án könnyedén bejutott a várba és el is rejtőzött a császár séta-útvonala mentén, mégpedig a Kärtnertor bástya közelében. Az ifjú merénylő egy konyhakést szorongatott kezében, mikor Ferenc József odaért és egy percre megállva kihajolt a bástya mellvértjén, hogy szemrevételezze a lent gyakorlatozó katonákat. A szabósegéd villámgyorsan lépett akcióba és hátulról szúrta meg a császár nyakát, ám nem számolt azzal, hogy Ferenc József mint mindig most is katonai egyenruhát viselt, melynek kikeményített gallérja jelentős védelmet nyújtott őfelsége nyakának. A kés hegye tehát félrecsúszott a zubbony gallérján és a döfést követően az uralkodó már elhajolt, majd dulakodás kezdődött közöttük, amire a közelben sétálók is felfigyeltek. 

O'Donnel Miksa őrnagy (szárnysegéd) és egy bécsi polgár (bizonyos Josef Ettenreich) azonnal Ferenc József segítségére siettek és lerángatták Libényit a császárról, majd átadták a helyszínre siető katonáknak. Az uralkodó könnyebb sérüléseket szenvedett ugyan, de egy időre ágyba fektették. Megkezdődött Libényi kihallgatása, aki bevallotta: bosszúból akarta megölni a császárt, hiszen az aradi vár katonai szabójaként személyesen látta 1849 október 6 -án az aradi vértanúk kivégzését, amiért elégtételt akart venni. Libényit 8 nappal merényletkísérlete után, 1853 február 26 -án akasztották fel. Ausztria átfogó nyomozásba kezdett esetleges cinkosai után, de értelmetlen letartóztatásokon kívül nem találták nyomát összeesküvésnek.

Az eset mégis rávilágított arra, hogy a magyarság mennyire elszánt, ha szabadságáról van szó. Az ifjú uralkodó ezt saját bőrén tapasztalhatta meg azon a bizonyos napon. Abban az évben egyébként rendelet született a magyarországi jobbágyfelszabadításról (úrbéri pátens), majd 1860 -ban Ferenc József visszaállította Magyarország alkotmányos jogait is (Októberi Diploma).