Amikor egy magyar szabólegény konyhakéssel támadt Ferenc Józsefre

2017. november 08. 15:40 - Fabius Q

Ferenc József császár egyike volt a magyar történelem leginkább vegyes megítélésű alakjainak. Az egészen fiatalon, alig 18 évesen trónra kerülő Habsburg-házi császár azzal kezdte uralkodását, hogy leverte az 1848/49-es magyar szabadságharcot és kivégeztette annak aradi vértanúit. Ezt egy neoabszolutista elnyomás követte, majd 18 évvel a szabadságharc leverését követően végre eljött a kiegyezés ideje is (1867). Ekkorra Ferenc József megítélése Magyarországon már javulni kezdett: végre magyar királlyá koronáztuk. 

Azonban az 1850 -es évek elején, alig pár évvel az aradi kivégzéseket követően Ferenc József még gyűlölet tárgyát képezte Magyarországon. Az emberek kitartóan és elszántan követték Deák Ferenc "passzív ellenállás" programját (teljes tétlenséggel és passzivitással "szabotálva" a birodalom működését) és rajongtak az osztrák hatóságokat, csendőrséget kigúnyoló Rózsa Sándorért, akit Ferenc József katonái is csak nagy nehézségek árán tudtak kézre keríteni. (Az alföldi betyár testesítette meg a harcos szembenállást az 1850 -es és 1860 -as években.) A magyar lakosság nem tudta megbocsátani a császárnak és az osztrákoknak a szabadságharc leverését, a sok tízezer bátor magyar katona halálát, Haynau rémuralmát és a magyar önkormányzatiság eltörlését, az országgyűlés feloszlatását.

Ilyen körülmények között akadtak olyanok, akik igazságot kezdtek követelni és bosszúért kiáltottak. Közéjük tartozott egy bizonyos Libényi János is, aki ekkoriban alig volt 21 éves és éppen Bécsben dolgozott szabólegényként. A fiatalember egyébként Csákváron született, de évekig volt szabóinas Aradon, majd Budán. Libényi, miként sokan mások is Bécsben, pontosan tudta, hogy a vele majdnem egykorú (alig 23 éves) császár rendszerint testőrök és kíséret nélkül szokott a bécsi várban sétálni. (A burgba egyébként a város lakói is bemehettek.) Úgy tervezte tehát: elmegy a várba, elbújik valahol egy bokor, vagy fa mögé és az arra sétáló császárra veti magát, leszúrva konyhakésével, amiért ártott hazája népének.

libenyi.JPG

Libényi merényletkísérlete akár sikerrel is járhatott volna, hiszen Ferenc József valóban szerette a magányos sétákat, - bár ezek alkalmával soha nem hagyta el a várat és rendszerint több tucat ember tudott útvonaláról - testtőröket valóban nem alkalmazott. (45 évvel később Genfben szintén magányos merénylő támadta meg feleségét, Sissit, aki viszont sajnos bele is halt Luigi Lucheni támadásába, aki szíven szúrta.)

Libényi jól megtervezett akciója éppen egyszerűsége miatt volt veszélyes: 1853 február 18 -án könnyedén bejutott a várba és el is rejtőzött a császár séta-útvonala mentén, mégpedig a Kärtnertor bástya közelében. Az ifjú merénylő egy konyhakést szorongatott kezében, mikor Ferenc József odaért és egy percre megállva kihajolt a bástya mellvértjén, hogy szemrevételezze a lent gyakorlatozó katonákat. A szabósegéd villámgyorsan lépett akcióba és hátulról szúrta meg a császár nyakát, ám nem számolt azzal, hogy Ferenc József mint mindig most is katonai egyenruhát viselt, melynek kikeményített gallérja jelentős védelmet nyújtott őfelsége nyakának. A kés hegye tehát félrecsúszott a zubbony gallérján és a döfést követően az uralkodó már elhajolt, majd dulakodás kezdődött közöttük, amire a közelben sétálók is felfigyeltek. 

O'Donnel Miksa őrnagy (szárnysegéd) és egy bécsi polgár (bizonyos Josef Ettenreich) azonnal Ferenc József segítségére siettek és lerángatták Libényit a császárról, majd átadták a helyszínre siető katonáknak. Az uralkodó könnyebb sérüléseket szenvedett ugyan, de egy időre ágyba fektették. Megkezdődött Libényi kihallgatása, aki bevallotta: bosszúból akarta megölni a császárt, hiszen az aradi vár katonai szabójaként személyesen látta 1849 október 6 -án az aradi vértanúk kivégzését, amiért elégtételt akart venni. Libényit 8 nappal merényletkísérlete után, 1853 február 26 -án akasztották fel. Ausztria átfogó nyomozásba kezdett esetleges cinkosai után, de értelmetlen letartóztatásokon kívül nem találták nyomát összeesküvésnek.

Az eset mégis rávilágított arra, hogy a magyarság mennyire elszánt, ha szabadságáról van szó. Az ifjú uralkodó ezt saját bőrén tapasztalhatta meg azon a bizonyos napon. Abban az évben egyébként rendelet született a magyarországi jobbágyfelszabadításról (úrbéri pátens), majd 1860 -ban Ferenc József visszaállította Magyarország alkotmányos jogait is (Októberi Diploma).

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fabius.blog.hu/api/trackback/id/tr5813205641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ostvan1 2017.11.09. 13:38:15

Azért jó figyelmeztetés lehetett a császárnak!

Morpheus. 2017.11.09. 14:14:55

Az 1860 -as Októberi Diploma ugyan visszaállította az ország alkotmányos jogait, de után még 6 teljes év telt el, mire rendeződött a viszony az osztrákokkal. Csak 1866 -ra kerültek közel az álláspontok, ami lehetővé tette az 1867 -es kiegyezést. Persze így a Kiegyezés évfordulóján nagy kérdés: jól jártunk e ezzel az egyezménnyel? A dualizmus fél évszázad előre vitte hazánkat (pl. gazdaságilag, iparilag), de bele is sodródtunk a számunkra katasztrófával végződő I. világháborúba!

sutyerák 2017.11.09. 17:26:31

Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtó­val s ezért, midőn a tömeg utána nyomult s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrségért a közeli southwarki állomáshoz, honnan rövid idő múlva Inspector Squires több rend­őrrel megjelent a kik kiszabadították Haynaut kényes helyzetéből. ”
– Vasárnapi Ujság 1903. 50. szám Haynau kalandja Londonban

sutyerák 2017.11.09. 17:34:26

@sutyerák: Az elmagyarosodott generális Jókai Az új földesúr című regényében is feltűnik. Az író az Utóhangban egy mai szemmel igen meglepő történetet is megoszt róla. „Egy este Haynau tábornagy (a nyugalmazott) magyar ruhában, széles szalagú darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb magyar urak társaságában jelent meg”, de ennél is cifrább, hogy ezek után a következő kijelentést tette – persze németül: „Mi, magyarok, nem hagyjuk jogainkat elorozni!”

Jakab.gipsz 2017.11.09. 19:31:29

Isten malmai őrölnek és őröltek, a szabadságunkat megtiprók felett, hol van mára már a Habsburg császárság, vagy az orosz Cári család.

Fabius Q 2017.11.09. 19:45:01

@Morpheus.: A kiegyezés ésszerű kompromisszum volt akkoriban.

Túlélő ... 2017.11.09. 21:40:11

@Fabius Q: ABBAN a korban ésszerű kompromisszum volt, de ha Deákék kitartanak még 10-15 évet, meg is úszhatták volna a kiegyezés kényszerét. 1880 körül egészen más helyzetben volt a Habsburg Birodalom. Vesztes, megalázott helyzetben. Elérhető lett volna a kiválás és teljes önállóság, ami által aztán nem az ő oldalukon léptünk volna a háborúba és így Trianon sem következet volna be.

Karpati Zoltan 2017.11.10. 17:38:15

@Túlélő ...: a "volna" sajnos nem értékelhető történelmi fogalom.

Jegyzettár · http://jegyzettar.blog.hu/ 2017.11.13. 00:41:22

Jó történet, mi is terveztünk róla írni!

Mizantróp. 2017.11.18. 10:57:56

@Túlélő ...: a kiegyezés történelmi értékelése ma is megosztja a történészeket, mintha az 150 évvel ezelőtti Kossuth - Deák vita éledne újra. Bár én is azok közé tartozom inkább, akik elsietett dolognak tartják. Ha kivár a magyar passzív ellenállás még 15-20 évet, egészen új helyzet állt volna elő. Persze erről nem lehetett szó, hiszen Deák ekkoriban már 64 éves volt.

Túlélő ... 2017.11.18. 11:00:53

@Mizantróp.: igen, Deák a maga 64 évével nem tudott volna 20 évet várni. Márpedig ő kötötte össze az 1848 -as generációkat a kiegyezéskori nemességgel.

Han Solo. 2017.12.04. 12:27:25

@Túlélő ...: a kiegyezés abban az adott történelmi helyzetben logikus és ésszerű kompromisszum volr.

Mizantróp. 2017.12.14. 16:01:11

@Han Solo.: .... ennek ellenére rengetegen támadják a Kiegyezés eszmeiségét és indokoltságát, annak a fölényes helyzetnek a birtokában, hogy pontosan ismerik a Kiegyezés utáni 150 év főbb történelmi összefüggéseit, eseményeit. Pedig akkor és ott nyilván mindez nem volt előre látható.

Harper. 2017.12.14. 16:21:20

Nagyon érdekes történet szerintem. Furcsa gondolat motoszkálhat az emberben a Libényi-ügy kapcsán: mi lett volna, ha sikerül a kísérlet és Ferenc József meghal azon a bizonyos napon?

Fritz Gerlich 2018.04.07. 00:16:20

@Filmes Harper: valószínűleg nagyon sok minden másként alakul.

Főszerkesztő. 2018.06.29. 22:57:29

A kiegyezésnek 1867 -ben nemigen akadt ésszerű alternatívája. Abban a történelmi valóságban igenis szükségszerű volt.