A nagy francia forradalom évfordulójára

2017. július 15. 00:03 - Fabius Q

1789 július 14 -én XVI. Lajost kifejezetten rossz hírekkel keresték meg miniszterei, mikor azt mondták neki: "felség a párizsi tömeg a Bastille -t rohamozza". De hisz ez lázadás válaszolta a megdöbbent uralkodó. És valóban ez volt a helyzet, a francia főváros az ancien regime (régi rendszer) szimbólumát, Párizs várbörtönét ostromolva lázadt fel az abszolutizmus ellen.

38215.jpg

De mit is akartak valójában azon a bizonyos napon a rohamot vezető Georges Jacques Danton mögé felsorakozott párizsiak? 

Elsősorban egy olyan népgyűlést (konventet) mely nem egyetlen ember akaratát szolgálja, vagyis nem a király bábja. Aztán igazságosabb államigazgatási rendszert, jobb életet, szélesebb választójogot de mindenekelőtt az országos nyomor és éhezés azonnali felszámolását. XVI. Lajos ugyanis elődeihez hasonlóan pazarló életet élt, költséges háborúkba vonta népét és rosszul vezette országát, mely 1789 -re komoly válság jeleit mutatta. A nép szó szerint éhezett (amihez azért a megelőző évek rossz termései is hozzájárultak) és mindenki rettegett a király katonáitól, börtöneitől. Óriási lett az elégedetlenség, amit fokoztak Sieyes abbé röpiratai is. Ezekben a "harmadik rendnek" nevezett "köznép" - főleg a polgárság - sokkal nagyobb befolyásáért szállt síkra. 

A francia felvilágosodás gondolkodói - Rousseau, Montesquieu, Voltaire - nyomán megszületett az igény arra, hogy végre írott alkotmány korlátozza a király hatalmát. XVI. Lajos pedig mivel elmenekülni nem tudott (bár megpróbált) kénytelen volt meghajolni a népakarat előtt. Ennek fejében pedig egy ideig a nemzetgyűlésben is helyet kapott. Tőle balra a királyság intézményét elutasítók, jobbra pedig a konzervativok, a monarchia pártolói foglaltak helyett. Ez a "felállás" rögzült aztán egy évszázaddal később a legtöbb parlamentben: a baloldal és jobboldal megosztottságát megmutatva. 

A nagy francia forradalom azonban nem állt meg az alkotmányos monarchia életre hívásánál, radikalizálódni kezdett, a konventben pedig egyre erősebbek lettek a girondi nagypolgársággal szembe helyezkedő, Robespierre vezette jakobinusok. (A párt tagjai a párizsi Szent Jakab utcai domonkos kolostor nagytermében majd könyvtárában üléseztek, innen ered elnevezésük.) A városi szegénység intenzíven támogatta őket, mert teljes átalakulást igértek és a királyság eltörlését. Ám a monarchia megszüntetésének kimondása és a jakobinus hatalom kialakulása előtt bekövetkezett az, ami előtte csak egyszer Európában: a nép perbe fogta saját királyát. 

Az európai uralkodók nem tudták ugyanis tétlenül szemlélni azt ami Franciaországban zajlott, mert féltek a forradalom továbterjedésétől és saját polgáraik, parasztjaik felkelésétől. Megindult tehát az osztrák - porosz támadás a francia forradalmárok ellen, amit maga XVI. Lajos is serényen szorgalmazott. Ám amikor a király az osztrák feleségének, Maria Antoinettnek a családjával kezdett levelezni a beavatkozásról, kiderült az összefogás ténye (és az hogy Lajos gyakorlatilag saját népe ellen hivja Franciaországba az idegen csapatokat). Ekkor a konvent (joggal) hazaárulással vádolta meg. Az eljárás végén XVI. Lajos nyilvános kivégzésére 1793 január 21-én került sor, mégpedig nyaktilóval, a párizsi Concorde téren. [képünkön]

Később jöttek a jakobinusok és a forradalom teljesen elfajult: alig 13 hónap alatt 17 ezer esetben sújtott le a guillotine. A híres lefejező gépet - melyet már Richelieu korában is ismertek - egy Joseph Ignace Guillotine nevű képviselő és orvos javaslatára kezdték alkalmazni a forradalom kezdetétől, mert szükség volt egy gyorsabb, hatékonyabb és profibb, sőt fájdalommentesebb kivégzési módra a sok halálos itélethez.

Közben a forradalmi sereg ugyan kiűzte a poroszokat és osztrákokat, de a diktatúra kivégezte a forradalom hőseit is, így például a Bastille elleni ostromot vezető Dantont. Áldozatul esett a királyné, Maria Antoinett is, de kisgyermeküket (XVII. Lajost) csak börtönbe zárták. Szegény kisfiú ott halt meg, cellájában, alig 10 évesen.

Ám a jakobinus rendszernek is egyszer vége szakadt: a konvent megelégelte Robespierre (a megvesztegethetetlen) uralmát és ezúttal ő és társai kerültek a nyaktiló alá. Visszatért a nagypolgárság uralma, majd egy fiatal, tehetséges katonatiszt a forradalom védelmében magához ragadta a hatalmat. Ő volt Napóleon és 15 évre dicsőségbe borította Franciaországot.

A "kis" francia császár sorra aratta győzelmeit, egymás után térdre kényszerítve a porosz, osztrák, spanyol, itáliai, orosz és angol ellenfeleit (a győri csatában, 1809 június 14-én bennünket, magyarokat is futásra kényszerített.) Miközben kénye-kedve szerint rajzolta újra a kontinens országainak határait és ültette európai trónokra rokonait, egyúttal "exportálta" is a forradalom főbb vivmányait. Nem mellesleg egy haladó szellemű polgári törvénykönyvet is "alkotott" (ez volt a code Napoleon). A Code Civilként is emlegetett jogszabály-gyűjtemény kisebb változtatásokkal még ma is érvényben van Franciaországban.

Ám végül Európa konzervatív urai - Anglia, Poroszország, Ausztria és Oroszország vezetői - összefogtak Napóleon ellen és 1815-ben a belgiumi Waterloo mezején legyőzték a forradalom utolsó nagy harcosát is (Franciaországba visszatértek a Bourbonok és a kivégzett XVI. Lajos öccse ült a trónra, XVIII. Lajos néven.)

Így ért véget a nagy francia forradalom közel 26 éves korszaka, de eszméi és tanulságai megmaradtak, mint az emberi és polgári jogok fontossága, az alkotmány jelentősége és a forradalom mint erőszakos "vélemény-nyilvánítás" kiszámíthatatlan, embertelensége. Ugyanakkor azt sem szabad elejtenünk, hogy a forradalom hozta el a nemesi előjogok eltörlésének gondolatát, a törvény előtti egyenlőség eszméjét, a népfelség elvének megvalósítását és a szabadság kivívását, még ha ezt erőszakos úton is tette, vérrel, könnyekkel és túlkapásokkal. A "Liberté, Egalité, Fraternité" eszméje nem csak üres frázis volt, hanem olyasmi, amiért sokan az életüket adták. Ennek az önfeláldozásnak volt most épp 228. évfordulója.

 

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fabius.blog.hu/api/trackback/id/tr8012664041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chris Kyle 2017.07.15. 15:07:28

Ambivalens kettősség jellemezte az egész forradalmi időszakot: egyik oldalon a nyaktiló használata a másikon pedig a szabadság eszméi, a szólás, vallás szabadsága. Persze "divat" valamiféle balos rémségnek titulálni (holott a mai értelembe vett baloldaliság még nem is létezett) mint ahogyan az is gyakori hogy egyoldalúan csak a negatívumokat lássák mivel az 1789 és 1815 közti 26 évből volt egy évnyi jakobinus terror!

Fabius Q 2017.07.15. 15:32:55

@Chris Kyle: egyetértünk. A nagy francia forradalom részint egy véres zűrzavar volt - főleg az első 5 éve - ám közben alkotmányt adott, a népgyűlés kezébe helyezte a hatalmat és bevezette a szabadságjogokat. Napóleon utan a Bourbonok már soha többet nem kísérletezhettek az abszolutizmussal. Összességében a mérleg pozitív irányba billen. Még a kivégzett áldozatokkal együtt is.

Dr. Nagy László 2017.07.15. 17:20:25

... miután "kiszabadult az erőszak szelleme" már nem lehetett többé visszaparancsolni. A tömegek nem álltak meg a királyság intézményének korlátozásánál. Mivel nem javult semmi, a radikálisokat kezdték követni és jött a terror, a több tízezer kivégzés (a kivégzettek javarésze nem is nemes volt hanem egyszerű polgár)

Aztán mégis visszalendült a politikai inga: visszatértek a nagypolgári vezetők. De tény: soha annyi vívmány nem született, mint amennyit a forradalom kiharcolt. És ezek javarésze a Bourbon királyok visszatérte után is megmaradt. No meg a 30 évente kövtkező újabb forradalmak sem engedték megerősödni az uralkodók hatalmát.

Volt még forradalom Párizsban 1789 után 1830-ban, majd 1848 -ban aztán 1871 -ben is, ami után Franciaorszag végleg köztársaság lett.

Fabius Q 2017.07.16. 14:23:17

@Dr. Nagy László: a nagy francia forradalom időszaka 1789 és 1815 közé datálható nem véletlenül, hiszen ez a 26 esztendő számtalan szempontból közös jelleget mutat. Gyakorlatilag a Bastille ostromától a waterloo -i csatáig.

Lector Oris 2017.07.16. 15:10:12

@Fabius Quintilianus: Napoleon a "forradalom gyermeke" alap-legitimációját is a forradalom adta. Mindig is azt vallotta, hogy a forradalmat szolgálja. Sőt ellenfelei a sok száz éves európai királydinasztiák is jött-ment forradalmárnak, felkapaszkodott toszkán kisnemesnek tartották (mondjuk az is volt, ősei toszkániában nyertek nemességet, aztán települtek Korzikába)

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.07.16. 15:14:08

Alexandrosz, Julius Caesar, Napoleon az a három katona, akik alapjában változtatták meg Európát. Mindhárman katonai vezetők voltak és aki a katonaságnak tud parancsolni, az képes egész birodalmaknak is.

Fabius Q 2017.07.16. 17:27:24

@Madnezz: ezzel csak egyetérteni tudok.

Recensens 2017.07.16. 21:00:09

@Madnezz: + DeGaulle, Churchill és Horthy is szép katonai karriert csináltak.

Fortress 2017.07.17. 11:49:48

Nagy francia forradalom = vér, sár, szabadság, a nemesség feudális előjogainak korlátozása, a királyság eltörlése, terror, majd végül hóditások és háború.

Fabius Q 2017.07.18. 10:47:07

@Fortress: Magyarországon sajnos még ez is átpolitizalt kérdés. Az emberek egyik fele sátáni korszaknak "látja" egyoldalúan észre sem véve vívmányait, míg a másik fele idealizálja és épp a terrorról nem vesz tudomást.

Lector Oris 2017.07.18. 10:54:23

@Fabius Quintilianus: azért inkább a túlzó és forradalmat elitélő egyoldalúan negatív vélemények vannak Magyarországon többségben. Ennek két forrása: a francia ellenesség (Trianon okán ami francia az csak rossz lehet) masrészt mert sokan tévesen baloldali mozgalomnak hiszik a francia forradalmat.

Túlélő ... 2017.07.18. 17:46:40

@Chris Kyle: elég a FB kommenteket megnézni

Chris Kyle 2017.07.18. 18:07:45

@Túlélő ...: ... hááát valóban kicsit egyoldalúak a hsz -ok. Ahogy néztem a kb. 15-16 hozzászólóból 10-11 egyoldalúan úgy gondolja: a francia forradalom kizárólag káros és véres tombolás volt csupán és nem hozott semmi pozitívumot.

Túlélő ... 2017.07.18. 18:19:48

@Chris Kyle: ez a politikai beállitottság hatása.

Chris Kyle 2017.07.18. 18:53:48

@Túlélő ...: pedig az objektivitás fontos volna, mert a történelem nem fekete vagy fehér, hanem szürke!

Rebel Alliance · http://starwarsfilmek.blog.hu/ 2017.07.18. 19:28:45

@Fortress: több szakaszra bomlott a forradalom és az egyes szakaszok esnek más-más elbírálás alá. Az 5 szakaszból egy volt a jakobinus terror 13 hónapja.

Főszerkesztő. 2017.08.29. 23:27:30

@Rebel Alliance: egy szakasz volt az 5-ből, mégis minden negatívumot, mai valaha felmerült a francia forradalommal kapcsolatban, ehhez a 13 hónaphoz köt a közgondolkodás. Rossz berögződés, egyoldalú történelmi látásmód ... stb

Morpheus. 2017.09.25. 09:56:09

Az olyan nagy európai traumák kapcsán, mint a nagy francia forradalom, mindig felmerül a pozitív - negatív hatások mérlegre tétele. Nem könnyű a vedict meghozatala, mert az utóhatások vegyes képet mutatnak. Azért a jogok kiterjesztése miatt - ami az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában is megjelenik - en inkább a pozitív mérleg mellett foglalnék állást.

Harmath Árpád Péter 2017.11.06. 13:19:04

@Morpheus.: egyértelműen pozitív az utóhatásait tekintve.

CriticalMaster 2017.11.07. 23:06:55

Rengeteg negatív tényező és terror, egy alapvetően vívmányokkal és haladó eszmékkel teli utóhatás árnyékában.