Viszonyunk saját történelmünkhöz

2017. július 05. 14:51 - Fabius Q

Vannak országok, melyeknek lakosai felnőtt módra és érett közgondolkodással viszonyulnak saját nemzetük múltjához, miközben helyén tudják kezelni múltbéli hibáikat, bűneiket és dicsőségeiket is. Aztán akadnak államok, melyek történelme annyira összetett és hullámzó - a kudarcok, vereségek és pálfordulások képzeletbeli hullámvasútján - hogy lakók összezavarodva és szélsőségek mentén tudnak csak viszonyulni saját múltjukhoz. Talán mondanom sem kell, de kis hazánk is ebbe a kategóriába tartozik. 

Az érdekes az, hogy nem csupán a XX. század nagy fordulatai - Tisza István korszaka, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság, az ellenforradalom, Trianon, a fehér-, és vörös terror, a Horthy-korszak, a szovjet-hatalom, illetve a Rákosi és Kádár rendszer ... stb - okoznak kavarodást a fejekben, de még a megelőző évszázadokban is akadnak bőven értékelési gondok. (Pl. hőseink szerepe, Szent István szerepe, Mátyás értékelése, a három részre szakadt magyarság identitás válsága ... stb.)

tortenelem_alakok.jpg

A probléma gyökere három gondolatkör mentén érzékelhető: az első a híres pannon-pesszimizmus, mely hajlamos csak a kudarcokra fókuszálni és történelmünket - némi okkal - vereségek láncolataként interpretálni. A második probléma korszakaink lezáratlansága, ami azt jelenti, hogy a magyar értelmiség illetve történész-társadalom egyszerűen nem dolgozta fel az elmúlt évszázad nagy traumáit, vagyis elmaradt az események pontos feltárása, kommunikálása, közmegvitatása, a közírók, értelmiségiek ilyenkor nagyon is elvárható műveinek publikálása és a felelősök tetteinek feltárása, majd megbüntetése. Végül a harmadik probléma, hogy a magyar társadalom túlságosan átpolitizálttá vált, ami azzal is jár, hogy a különböző pártok és politikai erők felhasználják céljaikra a magyar történelem egyes időszakait és a tényeket megmásítva (néha kifejezetten meghamisítva) manipulálják a lakosságot. Zárójelben tenném hozzá, hogy akár negyedik pont is lehetne a társadalmunkban egyre jobban érzékelhető általános elbutulás, az oktatás színvonalának esése, és a felnőtt lakosság körében a nyitott gondolkodás lassú eltűnése, ami egy sajátos szedimentációval is jár, a külföldre vándorlók és itthon maradottak korrelációjában, ám nem mondom, mert ebben az esetben vészmadárnak és károgónak kiáltana ki az épp előbb említett réteg. Ami a következményeket illeti: a magyarság viszonya saját történelméhez ambivalens, szélsőséges és emóciókkal teli. Mindhárom sajnálatos és káros főleg a következő nemzedékek szempontjából, akiknek fejében végképp zűrzavar lesz. Nem lehet ugyanis addig tisztán látást várni, amíg hiányzik az objektivitás.

Jelenleg 10 olyan kérdés merül fel történelmünk kapcsán melyekre a lehető leginkább eltérő válaszokat kaphatunk szakértőktől, kutatóktól, értelmiségiktől és tanároktól egyaránt. Ezek a következők

  1. A kiegyezés értékelése (1867)
  2. A Tisza István által kialakított századfordulós Magyarország értékelése 1917 -ig
  3. Az őszirózsás forradalom és Károlyi Mihály megítélése (1918)
  4. A tanácsköztársaság értékelése (1919)
  5. Az ellenforradalom értékelése (1919-1922)
  6. Trianon értékelése, az előzmények feltárásával (1920)
  7. A fehér és vörös terror objektív értékelése (1919-1922)
  8. A Horthy-korszak megítélése (1920-1944)
  9. A Rákosi-korszak értékelése a szovjet-hatalommal együtt
  10. A Kádár-rendszer objektív értékelése

Persze ez csak egy "váz", melyre felfűzhető a többi fontos kérdés is. Ugyanakkor a leginkább neuralgikus történelmi időszakot veszi górcső alá, kihagyva a megelőző korok problémáit (melyek azért nem olyan súlyosak, mint a XX. század kapcsán a fejekben kialakult káosz).

Vannak, akik a tényektől függetlenül szidják a kiegyezést, mások túlértékelik azt; vannak, akik Tiszát és Horthy a lehető legnagyobb magyar államférfiak közé sorolják, míg mások politikai ellenfeleiket dicsőítik. Vannak, akik szobrot emelnének Horthynak, mások háborús bűnösnek tekintik; vannak, akik Károlyit okolják Trianonért, mások a modern magyar parlamentarizmus atyjaként aposztrofálják a "vörös grófot". Vannak, akik tagadják a fehér terrort (vagy jogos ellencsapásnak minősítik), mások a vörös terror kapcsán gondolkodnak ugyanígy, vannak, akik a Kádárt hazaárulónak és tömeggyilkosnak állítják be és vannak, akik egy mainál élhetőbb Magyarország kialakítóját látják benne. És sorolhatnánk tovább az ellentét párokat.

Pedig igenis létezik a középút, a tények világa, mely ritkán fekete vagy fehér, sokkal inkább szürke. Népünk jövője szempontjából pedig az lenne üdvözítő, ha megtanulnánk szélsőségek nélkül tekinteni az említett történelmi alakokra és eseményekre. Mert mi a helyzet a történettudomány felől nézve? Tisza István politikája, a kormánypártot közel két évtizeden keresztül befolyásoló ideológiája nagyban hozzájárult első világháborús szerepünkhöz (háborúba való belépésünk megtörténtéhez), Károlyi Mihályt valóban felelősség terheli az 1918 és 1920 közti kudarcainkért (és így részben Trianonért is), ugyanakkor ez a felelősség nem szándékosan elkövetett hibákból ered és ugyanennyi érdem is írható a gróf neve mellé. Megítélése tanpéldája a "szürke" és nem fekete-fehér történeti gondolkodásnak. Folytatva a sort: a vörös és fehér terror egyaránt nagy károkat okozott hazánknak, Horthy pedig a leginkább összetett figurája krónikánknak. Megítélésének mérlege azonban leköszönésének pillanatában megvont egyenlege alapján inkább negatív mint pozitív, hiszen végül 1944 október 15-én egy önállóságától megfosztott, kirabolt, földig rombolt és megalázott országhoz vezetett politikája (pontosabban az a rendszer melyben miniszterelnökei az általa kijelölt politikai irányt követték évtizedeken keresztül). Horthyval kapcsolatban megint csak a szürke területre tévedünk, ahol sokkal fontosabb a jó és sikertelen tényezők ismerete, mint az érzelmekre épülő, elvakult dicsőítés vagy éppen árulózás. Szobor Horthynak? Nem lenne indokolt, több okból sem. A nagy kommunista diktátorok, Rákosi és Kádár rendszereinek ismeretéhez ugyancsak tárgyi tudás szükséges, bár ilyen közel jelenkorunkhoz már nagyon nehéz a tárgyilagosság fenntartása.

A tudás, objektivitás és tényszerűség a mai Magyarország legnanyobb hiánycikkei, ha történelemről esik szó. A megoldás? A már említett közbeszéd és az oktatás lenne. Egyik sem működik sajnos. Sokkal többet kellene foglalkoznunk nyíltan a múltunk kérdéseivel és sokkal kevesebbet kellene politizálnunk (elszakítva egymástól a kettőt). Eljön valaha ez az idő? Nagy kérdés.  

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fabius.blog.hu/api/trackback/id/tr9912642885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fabius Q 2017.07.05. 15:21:17

Nyitó poszt, afféle megvitatást indító cikk.

Le Orme 2 2017.07.06. 19:58:40

Ez mi ez? Leginkább ostoba általánosságok és tökéletes tájékozatlanság látszik más "államok" "népek" történelmi dilemmáival kapcsolatban: pl. USA: négerek, indiánok, bevándorlók szerepe - az indiánok szerepét nincs történelemkönyv, ami megfelelően mutatná be; akár áldozatként, akár máshogy mutatják be az indiánokat, nem fog tetszeni valakinek.

Fabius Q 2017.07.06. 20:07:10

@Le Orme 2: inkább nálad van ostobaság és tájékozatlanság, ha összemosod egy tradicionálisan európai nép ezer éves nép történelmét az amerikai indiánok sorsával. Tanultál történelmet egyáltalán?

DFK 2017.07.06. 20:07:45

A tanácsköztársaságnak egy értékelése lehetséges: a csőcselék és a hazátlan bitangok rémuralma.

Chris Kyle 2017.07.06. 20:08:54

@DFK: há, ez is egy fajta értékelés.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.07.06. 20:16:27

A történelem eleve nem objektív, hogyan lehetne hát objektívan értékelni?

Le Orme 2 2017.07.06. 20:17:14

@Fabius Quintilianus: Példát írtam arra, hogy teljesen eltérő történelmi háttér mellett is ott vannak a történelemértékelési kérdések, csak másmilyenek, mint nálunk.
Egy átlagamerikait, átlagdánt vagy átlagolaszt persze nem érdekli se a történelem se a földrajz annyira, mint az átlagmagyart, de ez az ő bajuk.
A te példáid egyébként inkább aktuálpolitikatörténetiek, nem történelmiek, sokkal érdekesebbek az ennél régebbi igazi történelmi kérdések.

Chris Kyle 2017.07.06. 20:17:45

@MaxVal BircaMan HJCD: miért ne lehetne a közlő személyes érzéseinek kihagyásával publikálni a történelemről?

Fabius Q 2017.07.06. 20:19:56

@Le Orme 2: Az én példáim a magyar történelem azon neuralgikus pontjait sorolják fel, amelyeket átszőnek manapság a társadalmi konfliktusok. Ezek elsősorban a XX. századhoz kötődnek.

BiG74 Bodri 2017.07.06. 20:46:37

Ha valaki telepakolja a történelmet érzelmekkel, annak soha nem lesz normális az értékelése. A legtöbb esetben politikusaink élnek ezzel a lehetőséggel, ilyen-olyan okokból kifolyólag, sikeresen.

BiG74 Bodri 2017.07.06. 20:51:04

@Le Orme 2:
Ezt az átlagamcsi, dán szöveget honnan szedted, saját kútfőből?

Gergely Zámbó 2017.07.06. 20:55:35

Tetszett az írás, szeretem amikor valaki objektíven próbálja bemutatni a történelmet, nem valamelyik oldalról, a saját szája íze szerint. Emellett szerintem az is fontos hogy a múltbeli eseményeket a saját kontextusukban vizsgáljuk, mert ma, sok évvel vagy akár évszázaddal később könnyen vagyunk okosak. Direkt nem magyar példa, de sok szó esik manapság az indiánok "kiirtasarol". Nem lehet hogy abban a társadalmi közegben az teljesen normális volt? Az akkori értékek, normák szerint semmi kivetnivalót való nem volt benne? Mai, 2017es gondolkodással természetesen megvetendő, de kik vagyunk mi hogy itelkezzunk? Ez csak egy példa, de meg lehet ezt felkelteni a saját történelmünk eseményeire is. Persze ez csak az én véleményem.

BiG74 Bodri 2017.07.06. 20:59:51

@Gergely Zámbó:
Az akkori közegben sem volt magától érthető, pláne, ha a keresztény hittételeket, és a kultúrált emberi magatartást vesszük alapul. Persze ezek ma sem rúgnak labdába, ha pénz, hatalom van a háttérben, ma is simán kiírtanak ezekért embereket.

Gergely Zámbó 2017.07.06. 21:07:16

@BiG74 Bodri: példaként hoztam fel, és igazat adok neked.

BiG74 Bodri 2017.07.06. 21:21:24

A történelem a történészek dolga, akik összeszedik a tényeket, a kora kontextusába helyezik és rögzítik. Ha kell akkor az idővel fellelt tényekkel kiegészítik súlyozzák azt, és nem játszanak "mi lett volna ha" játékot, és nem itélkeznek. Az átlagember meg elolvassa, meghallgatja a történészek által feltárt tényeket, aztán iskolázottsága, értelmi-érzelmi fejlettsége alapján véleményt képez róla. A vélemény nem történelem.

chrisred 2017.07.06. 21:53:23

@DFK: De akár a magyar történelem Tanácsköztársasággal kezdődő évszázadát is így lehetne jellemezni.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.07.07. 06:38:48

@Chris Kyle:

Már maga az események felsorolása is valamilyen szempontot tükröz, azaz nem objektív.

pityókaborsommelier 2017.07.07. 06:40:32

El mem tudom kepzelni, mivel lehetne Rakosi & co kepet arnyalni. Kadar & co pedig egy gyava, a tarsadalmi beket a jovo nemzedekek penzebol es annak karara megvasarlo fereg volt.

pityókaborsommelier 2017.07.07. 07:57:55

Egy közös biztosan van a fenti személyekben talán Deaákot és Károlyit kivéve. Mindegyik azt képzelte magáról, hogy ő mindenkinél jobban tudja, mi a jó az országnak. A másik közös pedig az, hogy qwára nem volt igazuk.

Rákosit, és Kádárt pedig a ruszkik rángatták dróton.

Túlélő ... 2017.07.11. 21:10:00

@Fabius Quintilianus: a XX. századi magyar történelem tele van neuralgikus pontokkal.

Fabius Q 2017.07.11. 21:12:54

@Túlélő ...: teljesen igaz, ezért ia szerepel a számozott példák közt annyi ebből az időszakból.

okosabb 2017.07.15. 15:05:24

Értékelhető a post szerzőjének objektivitásra törekvése, ritka erény ez manapság, az "alternatív tények" , álhírek és vég nélküli propagandát kérdés nélkül benyelő kétbites, közoktatásra szocializálódott tömegemberek korában. Ugyanakkor a cikkben felsorolt vitás pontok egyrészt nagyon 20. század centrikusak és van néhány közülük, amit komolyan vehető szakértők, morálisan beszámítható emberek nem igazán vitatnak. Például én még néhány szélsőséges kommunista kivételével senkitől sem hallattam, hogy a Rákosi korszak vagy a tanácsköztársaság olyan jó lett volna, vagy akár csak normális, elfogadható... (max arról vannak viták, hogy a lehetőségekhez képest kedvezőtlen volt, vagy nagyon kedvezőtlen, de ez már nem olyan nagy vita). A Fehér+vörös terror és az ellenforradalom megítélése simán összevonható lenne mert aki az egyikről A-t mond az a másikról is azt fog, aki meg B-t az is így van vele (értendő ez azokra is akik a minél nagyobb pártatlanságra, árnyalt világlátásra törekednek, hiszen igazságból csak egy van (példánknál maradva "C")). Trianon okairól valóban nagy szellemi cicaharc dúl viszont ez besorolható a Kiegyezéstől az őszirózsásig tartó kérdéskörbe, viszont a következményeit illetően úgy gondolom kb konszenzus van.
Így ugye maradna 6 pont de szvsz. legalább akkora fajsúlyú konfliktus van az őstörténet, a Habsburg ellenes "szabadságharcaink" megítélése és '56 (nyilván nem az ortodox kommunista és a nemilyen között, hanem a nemilyenen belül) meg a rendszerváltás körül , ezeket be lehetne tenni a kiesettek helyére

Morpheus. 2017.09.24. 23:38:12

Soha nem lesz igazán objektív történelmi kérdésekben a közgondolkodás. Mindig közbeszólnak majd az emóciók, világnézetek, beállítódások és személyes averziók.

Jericho. 2017.11.04. 12:49:32

Az aktuálpolitikai viszonyulások mindig felülírják a józan gondolkodást, ha a XX. század nagy alakjairól van szó.