Horthy Miklós egykori tengernagy, ellenforradalmi vezető és kormányzó emberi, politikai, történelmi megítélése ma az egyik leginkább megosztó kérdés Magyarországon. Személye, tevékenysége és korszaka mára teljesen átpolitizált kérdéskörré változott. Nagyon nehéz helyzetben van ma az, aki objektív, átfogó képet szeretne kapni a kormányzóról és közel negyed évszázados korszakáról, az 1920 és 1944 közti évekről. Egyik oldalon olvashat Krausz Tamás, Ormos Mária, Ungváry Krisztián, Karsai László kiváló írásaiból, a másikon Kun Miklós, Tőkéczki László, Gosztonyi Péter, Szakály Sándor szintén színvonalas munkáiból, vagy választhatja Romsics Ignác, Turbucz Dávid és Paksa Rudolf, korszakot bemutató ragyogó könyveit, sőt válogathat az itt nem említett számtalan tehetséges magyar történész feldolgozásai közül is. Óriási a választék tehát, ám a megközelítések jobbára két irányban polarizálódnak: a pozitívabb (bizonyos dolgokat relativizáló) és a negatív (más tényezőket túldimenzionáló) végpontokon.

Mi most megkísérlünk egy objektív megközelítést bemutatni, mégpedig 5-5 pozitív és negatív elem kiemelésével, pontokba szedve Horthy Miklósnak és rendszerének jellemzőit, aztán a végső egyenleg megvonását már az olvasókra bízzuk. (Mi nem ítélkezünk.)

Horthy Miklós személyének, tetteinek, politikájának és korszakának pozitívumai:

1. Az 1919 nyarán megszállóként, antant utasításra "érkező" és országunkat fosztogató román hadsereg "eltávolítása" Magyarországról.
2. A Bethlen-korszak 10 évében (1921-1931 közt) végrehajtott gazdasági, belpolitikai és külpolitikai konszolidáció sikere.
3. A szociálpolitika, oktatás magasabb szintre emelése a 20-as és 30-as években.
4. A háborúból való kiugrásért tett erőfeszítések, például a Kállay-kormány (1942-1944) tevékenysége és az 1944 októberi kiugrási kísérlet.
5. A fővárosi zsidóság megmentése.

Horthy Miklós személyének, tetteinek, politikájának és korszakának negatívumai:

1. Az 1919 és 1921 közti időszakban zajló fehérterror eltűrése.
2. Az antiszemita törvények megszületésében és a magyarországi zsidók elpusztításában játszott szerepe. (Numerus Clausus, 4 db zsidótörvény, holokauszt, 437 ezer zsidó elhurcolása Auschwitzba)
3. A 20-as és 30-as évek korlátozott demokráciája (nyílt választások, egyes pártok betiltása, a választójog szűkítése, egy adott politikai kör hatalmon tartása)
4. A második magyar hadsereg Don-kanyarban történt elpusztulásában játszott szerepe.
5. Hitlerhez való közeledése, a nácikkal való szoros, baráti kapcsolat kiépítése, illetve helyén maradása a német megszállás után is (amivel legitimálta azt).

Ha a fentebb "zanzásított" pontokat vesszük kicsit részletesebben, akkor pro és kontra kiemelhetőek bizonyos tényezők. A pozitívumok közt kétségtelenül Horthy érdeme, hogy 1919 őszén, amikor hazánkban teljes lett a káosz - a tanácsköztársaság rombolása után, a román megszállással és egy Habsburg orientált illegitim kormánnyal az élen - akkor egyedül ő volt képes visszaállítani az ország normalizált "működését". Megállapodott az antant hatalmakkal, majd kormányt nevezett ki Pesten, választásokat írt ki, parlamentet teremtett és kiküldte az Apponyi-féle békeküldöttséget Párizsba, hogy lezárják végre az első világháborút. Ez a rendteremtés azonban nem igazságosan, ellenőrzötten folyt, így rögtön meg is említhető egy negatívum: a fehérterror, mely a szabadon működő tiszti különítményeket engedte gyilkolni és tombolni szerte az országban (de főleg a Dunántúlon). Ez pedig egy jelentős kritika Horthy szerepét illetően, hiszen vitán felül őt terheli ezért a felelősség.

A Bethlen István miniszterelnök nevével "fémjelzett", 1921 és 1931 közti korszak több szempontból is hazánk történelmének sikeresebb időszakai közé sorolódik, hiszen ekkor rendeződött a gazdasági helyzet, az első világháborút követő pénzügyi válság (korona helyett a pengő bevezetése), népszövetségi kölcsön felvétele a talpra álláshoz, iparfejlesztés ... stb. Ebben volt szerepe Horthynak is, hiszen Bethlen felett állva ő hagyta jóvá, engedélyezte és segítette a jelentős politikai - gazdasági döntéseket, irányváltásokat.

A Horthy-korszak szociálpolitikája ma is vita tárgyát képezi a történészek körében, bár a többségi vélemény ma már inkább a pozitív mérleget preferálja, hiszen tagadhatatlan például a társadalom-biztosítás újjászervezése, a kórházi ágyak számának növelése, a napi 8 órás munkaidő bevezetése, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) létrehozása és a nagy arányú iskolaépítési - fejlesztési program sikere. 

A negatívumok közül a korlátozott demokrácia kiépítése, eltűrése, sőt pártolása a Horthy-korszak egyik legnagyobb kritikája. A nyílt választás rendszere eleve összeegyeztethetetlen a demokráciával, hiszen elképzelhetetlen őszinte politikai vélemény kinyilvánítása a hatóságok nyomásgyakorlása közepette. De Horthy a választójogot is szűkítette különböző cenzusokkal, feltételekkel, pártokat tiltott be és csendőrségével elképesztően erős kontroll alatt tartotta a lakosságot. A zsidók ellen - német nyomásra - sorra meghozott antiszemita törvények kegyetlen igazságtalansága szintén nehezen menthető érv a Horthy-korszak ellen. A kormányzó pedig hagyta, pártolta sőt kezdeményezte ezeket, a Hitlerhez való közeledése során. 

Ami a háborút illeti, Horthyval kapcsolatban 5 esemény kerül górcső alá:

• a második magyar hadsereg kiküldése és veszni hagyása a Donnál,
• a háborúból való kiugrás két kísérlete (Kállay-féle tapogatózás és 1944 október 15.)
• a pesti zsidóság megmentése,
• helyén maradása a német megszállás után
• a vidéki zsidóság elhurcolásának eltűrése, sőt segítése.

Sokat vitatott kérdés, hogy a kormányzó mondhatott volna e nemet a keleti fronton való aktívabb magyar részvételre, konkrétan Ribbentrop és Keitel felkéréseire arra vonatkozóan, hogy legalább egy teljes hadsereggel támogassuk a Kék hadműveletben német szövetségeseinket. A válasz: igen, mondhatott volna nemet, bár ennek következményei nehezen kiszámíthatóak lettek volna. Viszont nem halt volna értelmetlen halált 140 ezer magyar katona az óriási orosz túlerővel szemben, a távoli Don-folyó partján. 

A két kiugrási kísérlet viszont vitathatatlan pozitívum Horthy mellett, hiszen ma már tudjuk, hogy a kormányzó tudtával, engedélyével és támogatásával kereste a Kállay adminisztráció 1942 - 1943 folyamán a kiugrás (átállás) lehetőségeit a nyugati szövetségesekkel tárgyalva. A második kísérlet 1944 október 15 -én Horthy életét is megmentette, hiszen Sztálin maga közölte a nürnbergi törvényszékkel, hogy a magyar kormányzó nem lehet háborús bűnös, ha egyszer 44 őszén fegyverszünetet kezdeményezett a Szovjetunióval. (A dolog külön érdekessége, hogy a magyar kommunista pártot betiltó Horthyt a legnagyobb kommunista diktátor mentette meg az akasztófától.)

A kormányzó holokausztban betöltött felelősségének kérdése szintén neuralgikus pontja a Horthy-életrajznak. A német megszállás után a kormányzó a helyén maradt (nem mondott le), amivel legitimálta a teljes német bekebelezést. Korábban egy jelentős mozgástérrel rendelkező szövetséges voltunk, ám a megszállás után a németek számára csak bábokká változtunk. A vidéki magyar zsidóságot (majdnem fél millió ártatlan embert, családokat) a Horthy-rendszer teljes asszisztálása mellett hurcolták el az auschwitzi gázkamrákba. Segítette a folyamatot a magyar csendőrség, a járási hivatalok rendszere, a közigazgatás és mindenki, aki az államnak dolgozott, hiszen legfelül, maga a kormányzó is a németek "partnere" volt. Ugyanakkor egy évvel később, 1944 augusztusában Horthy már közbelépett és a pesti zsidók elhurcolását megakadályozta. (Kritikusai szerint ezzel a lépéssel már saját maga háború utáni megítélését próbálta javítani, míg pártolói szerint ekkor tudott csak önállóan cselekedni, míg korábban ez lehetetlen volt számára.)

Horthy Miklós történelmi szerepe ma is élénken foglalkoztatja a közvéleményt és átpolitizált kérdéssé vált megítélése is. Az egyenleg megvonása mindenkinek a maga feladata (és felelőssége), ám ezekhez a tényeket is fontos ismerni, mégpedig pro és kontra egyaránt. Mivel is zárhatnánk mással posztunkat, mint azzal a gondolattal, hogy ne felejtsük: a történelem ritkán fekete vagy fehér, többnyire szürke és MINDIG több oldalról megvizsgálandó, akárcsak Horthy esetében. [2017.07.19.11:25]