Az élet nagy kérdései elől nincs hová bújnunk, előbb - utóbb szembe kell néznünk velük. A legjobb, ha ez a szembenézés 40 és 50 közt "ér bennünket" mert ez az a kor, amikor még egyik oldalról nem késő a felismerés (bármi legyen is az), másik oldalról pedig már tudjuk mennyit ér az az idő, amit addig elvesztegettünk.

Nos, tehát mi is lehet az élet értelme? Harmónia önmagunkkal, boldogság és maradandó dolgok megalkotása. Ennyire egyszerű volna? Nos, igen. Csak megtalálni nehéz, mint ahogyan általában a megszerzendő dolgokkal kapcsolatban érzünk: nem megszerezni nehéz azt amire vágyunk, hanem azt követően is akarni, hogy megszereztük. Harmónia? Igen. A legjobb dolog, ami csak történhet velünk. Az az állapot, amikor elégedettek vagyunk azzal ahol vagyunk, azzal amit csinálunk és azzal amivé lettünk (vagy ahová tartunk). Boldogság? Igen. Többnyire csak pillanatokra érezhetjük, de néhányan alkalmasak hosszabb időre is átadni magukat neki. Maradandó dolgok alkotása? Igen. Ide tartozik a gyerekek felnevelése, a család, az önmegvalósítás és alkotás öröme. 

Na és mi a helyzet az élet értékeivel? Szerelem és szeretet, ahogyan a Bibliában szerepel: "Ha nincs szereteted, nincs semmid."'És ez pontosan így igaz. A legfőbb értékeket életünk három keresztútján kapjuk meg: gyermekkorunkban a szüleinktől "érkező" szeretetet, házasságunkkor a szerelmet és öregen a saját gyermekeink, unokáink szeretetét. 

Az élet egy utazás, ami alatt azonban a célok és értékek mellett az önkifejezés és önmegvalósítás "oltárán" is áldoznunk kell. Ezt pedig - ha írásról van szó - olyan nagy elődök mintáját követve érdemes, mint Marcus Fabius Quintilianus. Őt választottuk afféle szellemi "lámpásnak" blogunk számára. Témáink széles skálán mozognak majd terveink szerint, de leginkább a történelem kerül majd középpontba, hiszen ahhoz értünk legjobban.